Kedves, csendes, békés emberek, akik túlzottan kiszolgálnak másokat, s nagy igyekezetükben hajlamosak túlértékelni az erejüket. Ebben a sürgető vágyban élnek, s így végül inkább rabszolgává, mint készséges segítőtárssá válnak. Jó természetük arra kényszeríti őket, hogy többet tegyenek, mint ami a feladatuk volna, emiatt akár életcéljukat is elhanyagolhatják. Semmit nem tesznek szabadságuk megszerzése érdekében.

Mélyen legbelül elárulva, cserbenhagyva érzem magam – magától az élettől. Mégis úgy cselekszem, mintha én volnék a bűnös. Kibékítem az embereket, kijövök velük, még akkor is, ha ők bántottak meg engem. Beletörődöm bármibe, ami elfogadható. Magától értetődően nekem is van saját véleményem, de az kevésbé érdekes, mint az, hogy ne kavarjam fel a vizet (jobban,…

Érzelme – KÖZÖMBÖSSÉG Félelem a józan ész elvesztésétől, attól, hogy az ember enged a késztetésnek, hogy félelmetes szörnyű tetteket kövessen el, amelyeket valójában rossznak tart és elutasít. Attól fél, hogy elveszíti az önuralmát.

Semmi sem számít már. Úgy látszik, minden, amit teszek rossz, akkor minek is csináljak bármit is? Ugyanaz a helyzet jön elő újra és újra és nekem sohasem sikerül. Ha a Zombiknak érzéseik vannak, akkor úgy éreznek, mint én – fásultan és zsibbadtan. Bárcsak el tudnám felejteni a múltat!

Azok számára, akik eltúlozzák a mások szükségletei és jóléte iránti aggódást, akik hajlamosak túlzásba vinni a gyermekeikről, rokonaikról, barátaikról való gondoskodást, s mindig akad valami, amit rendbe hoznának. Állandóan azon vannak, hogy kijavítsák azt, amiről úgy gondolják, hogy korrekcióra szorul, s így érzik jól magukat. Megkövetelik, hogy szeretteik állandóan a közelükben legyenek.

Bizonytalan emberek. Álmodozó, szórakozott, gyenge koncentrációjú és vitalitású emberek, csendesek, szelídek, a jelennel kapcsolatos megfelelő érdeklődés nélkül, gondolatokba és fantáziába merülnek. Sűrű ködfátyolon keresztül hallják, élik az életüket. Álmos és nem jó megfigyelő; romantikus, képzelődő, realitásoktól távol álló személyek. Ők álmaikban boldogok. Minden mindegy. Az ember álmos és dekoncentrált. Elégedetlen a helyzettel. Emiatt kellemetlen konfliktusba…

Ez tisztító gyógyír azok számára, akik valamilyen módon tisztátalannak, beszennyezettnek érzik magukat. Gyakran egy apró betegségnek tulajdonítanak nagy fontosságot a szenvedés érdekében, reménytelenséget és önvádat okozva ezzel. Alkalmazható olyan fizikai vagy pszichológiai állapotokban, amikor valami visszataszító az Én számára. A gyógyír csökkenti ezt az érzetet.

Azoknak, akik jól végzik a munkájukat, követik az életcéljukat, akik szeretnének az emberiség számára fontos dolgokat véghezvinni, de néha erőt vesz rajtuk a levertség, és úgy érzik, hogy vállalt feladatuk annyira nehéz, hogy emberi erővel képtelenség azt véghez vinni.

Tehetetlen vagyok azzal a zűrzavarral, amiben vagyok. Az embereknek nem beszélhetek a kishitűségemről és az önbizalomhiányomról. Nem számítana, mert nem érdekli őket. Különben is csak ronthatunk a dolgon, ha ilyesmiről beszélünk. Némaság és visszahúzódás lett az életformám. A közöny jobb, mint a visszautasítás.

Feladtam. A helyzetem reménytelen és én tehetetlen vagyok. Teljesen leblokkoltam. Maszkot viselek, és el vagyok keseredve. Kétségbe vagyok esve, majdnem teljesen le vagyok bénulva attól való félelmemben, hogy mi jöhet még. Tudom, hogy egész életemben, magamban fogom hurcolni ezt a kétségbeesést. Bevallom, hogy elszállt minden bátorságom.