Hallottad már? Próbáltad már? Én igen. 🙂 Először hitetlen voltam, hogyan is hathat az ilyesmi. Aztán Édesanyám elvesztésekor már tudatosan használtam. Utánaolvastam melyik mit jelent, és érzés alapján választottam, rendeltem. Segített, sokat. Nem rokkantam bele, fel tudtam állni és tovább tudtam lépni. Nem volt egyszerű, de a halál sosem az. A feldolgozás sem, a hiány…
Érzelme – amire hat: ELLENSÉGESKEDÉS Az élet az ÉN NYEREK/TE VESZÍTESZ állandó harca és az idő nagyobb részében, mint amit még el tudnék fogadni, én veszítek. Egyszer-egyszer elérem a célomat, hogy visszakapjam azt, ami az enyém, de alapvetően ez minden, amit tenni tudok azért, hogy palástoljam a gyengeségemet. Időnként szörnyű félelemroham, pánik lesz úrrá rajtam. El…
Azoknak, akik kritikusak, elégedetlenek, türelmetlenek, ingerlékenyek, mindig találnak hibát, a dolgoknak csak a negatív oldalát látják. Apró dolgok miatt bosszankodnak, mint mások furcsaságai, modorossága, egyéni szokásai, pontosságot, rendet és fegyelmet követelnek. Arrogáns emberek, akik másokkal elégedetlenek, kicsinyesen zsörtölődők, az igazság nevében szólnak, de az igazság a szájukból ítéletnek hangzik; savanyúak, cinikusak, ellenszenvesek, szigorúak, feszültek.
Kedves, csendes, békés emberek, akik túlzottan kiszolgálnak másokat, s nagy igyekezetükben hajlamosak túlértékelni az erejüket. Ebben a sürgető vágyban élnek, s így végül inkább rabszolgává, mint készséges segítőtárssá válnak. Jó természetük arra kényszeríti őket, hogy többet tegyenek, mint ami a feladatuk volna, emiatt akár életcéljukat is elhanyagolhatják. Semmit nem tesznek szabadságuk megszerzése érdekében.
Mélyen legbelül elárulva, cserbenhagyva érzem magam – magától az élettől. Mégis úgy cselekszem, mintha én volnék a bűnös. Kibékítem az embereket, kijövök velük, még akkor is, ha ők bántottak meg engem. Beletörődöm bármibe, ami elfogadható. Magától értetődően nekem is van saját véleményem, de az kevésbé érdekes, mint az, hogy ne kavarjam fel a vizet (jobban,…
Érzelme – KÖZÖMBÖSSÉG Félelem a józan ész elvesztésétől, attól, hogy az ember enged a késztetésnek, hogy félelmetes szörnyű tetteket kövessen el, amelyeket valójában rossznak tart és elutasít. Attól fél, hogy elveszíti az önuralmát.
Semmi sem számít már. Úgy látszik, minden, amit teszek rossz, akkor minek is csináljak bármit is? Ugyanaz a helyzet jön elő újra és újra és nekem sohasem sikerül. Ha a Zombiknak érzéseik vannak, akkor úgy éreznek, mint én – fásultan és zsibbadtan. Bárcsak el tudnám felejteni a múltat!
Azok számára, akik eltúlozzák a mások szükségletei és jóléte iránti aggódást, akik hajlamosak túlzásba vinni a gyermekeikről, rokonaikról, barátaikról való gondoskodást, s mindig akad valami, amit rendbe hoznának. Állandóan azon vannak, hogy kijavítsák azt, amiről úgy gondolják, hogy korrekcióra szorul, s így érzik jól magukat. Megkövetelik, hogy szeretteik állandóan a közelükben legyenek.
Bizonytalan emberek. Álmodozó, szórakozott, gyenge koncentrációjú és vitalitású emberek, csendesek, szelídek, a jelennel kapcsolatos megfelelő érdeklődés nélkül, gondolatokba és fantáziába merülnek. Sűrű ködfátyolon keresztül hallják, élik az életüket. Álmos és nem jó megfigyelő; romantikus, képzelődő, realitásoktól távol álló személyek. Ők álmaikban boldogok. Minden mindegy. Az ember álmos és dekoncentrált. Elégedetlen a helyzettel. Emiatt kellemetlen konfliktusba…
Ez tisztító gyógyír azok számára, akik valamilyen módon tisztátalannak, beszennyezettnek érzik magukat. Gyakran egy apró betegségnek tulajdonítanak nagy fontosságot a szenvedés érdekében, reménytelenséget és önvádat okozva ezzel. Alkalmazható olyan fizikai vagy pszichológiai állapotokban, amikor valami visszataszító az Én számára. A gyógyír csökkenti ezt az érzetet.